Áder János: Olyan ügy, amelyet vagy közösen nyerünk meg, vagy közösen veszítünk el

Szándéknyilatkozat elfogadásával ért véget az októberi budapesti víz-világtalálkozó. Más lapra tartozik, hogy az érintettek ebből mit valósítanak meg. Nemzetközi civil környezetvédők szerint súlyos a vízhelyzet, mert az összes megújuló és hozzáférhető édesvíz körülbelül felét élelmiszer-termelésre, ivóvíz, energia és egyéb termékek előállítására használják el.

Hihetetlennek tűnik, de igaz: 36 éve nem rendeztek olyan átfogó vízügyi tanácskozást a világon, mint amilyent október 8–11. között Budapesten. Akkor, 1977-ben az argentínai Mar del Platában az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) égisze alatt zajlott a fórum, míg a mostani – szintén az ENSZ támogatásával tartott – budapesti víz-világtalálkozó (Budapest Water Summit – BWS) létrejöttét még 2012-ben kezdeményezte Áder János köztársasági elnök a Rio+20 klímacsúcson. A budapesti összejövetel jelentőségét mutatja, hogy több mint száz országból érkezett a mintegy 1300 résztvevő, akik között voltak politikusok, vízügyi szakemberek, üzletemberek, hivatásos és civil környezetvédők és ifjúsági szervezetek küldöttei is.

– Az ivóvíz ügye olyan ügy, amelyet vagy közösen nyerünk meg, vagy közösen veszítünk el – mondta nyitóbeszédében Áder János. Kifejtette: a Földön minden tíz emberből négy nem jut elegendő egészséges ivóvízhez, és ha nem sikerül változtatni a folyamaton, huszonöt év múlva már az emberiség kétharmada lesz ebben a helyzetben. – Nincs újabb 36 évünk, hogy az előttünk álló kihívásokra választ találjunk. Ismerjük a problémákat, az okokat, és rendelkezésünkre álló technológiákat is ismerjük. Egyetlen dolgunk van: hogy közösen munkához lássunk – mondta a magyar államfő.

Globális pocsékolás

A Föld felszínének több, mint kétharmadát víz borítja. A víz a légkör nélkülözhetetlen alkotóeleme, kulcsszerepet tölt be az élő szervezetek felépítésében és anyagcseréjében. Különösen igaz ez az emberi szervezetre, amely alig három napig képes elviselni a víz hiányát. Ehhez képest 36 év alatt alapvetően megváltozott a globális vízhelyzet.

A Föld Barátai nemzetközi civil környezetvédő szervezet Vízkészleteink kizsákmányolása című tanulmánya már 2011-ben sorra vette a problémákat, azzal kezdve, hogy az összes megújuló és hozzáférhető édesvíz körülbelül felét élelmiszer-termelésre, ivóvíz, energia és egyéb termékek előállítására használjuk. „Európában a kitermelt víz legnagyobb részét (45%) az energiaszektor használja fel, mégpedig hűtésre, utána a mezőgazdaság (22%), a lakosság (21%) és az ipar (12%) következik. Az egyes országok és régiók számai ezektől az átlagos adatoktól jelentősen eltérhetnek. Dél-Európában a mezőgazdaság felelős a vízfelhasználás több mint 50%-áért (egyes országokban több mint 80%-áért), míg Nyugat-Európában az energiaszektor fogyasztja a legtöbb vizet. Hasonló eltérés tapasztalható az ipari vízfelhasználás terén is. Nyugat-Európában ez a teljes vízfelhasználás 20%-át, míg Dél-Európában csak körülbelül 5%-át teszi ki. Különösen érdekes képet mutat a mezőgazdaság által elhasznált víz mennyisége, ha megvizsgáljuk, hogy a termelés mekkora részét fogyasztják el belföldön, és mennyi kerül exportra belőle. Sok vízhiánnyal küszködő országra jellemző, hogy vízigényes élelmiszereket termel exportra. (…) A termeléshez szükséges vízhasználat kizsákmányoló hatásán túl (pl. a visszamaradó víz elmarad a környezet számára szükséges mennyiségtől) az egyes anyagok kitermelése is hatással van a vízkészleteinkre. Egyes ércek (pl. réz, alumínium) kinyeréséhez a szükséges folyamatok (mint pl. az elektrolízis) nagyon sok vizet igényelnek. A végeredmény nagy mennyiségű erősen szennyezett víz, amelynek tárolása – ha egyáltalán külön kezelik – további komoly erőfeszítést kíván. A mezőgazdasági szektorban használt műtrágyából származó nitrogén és foszfor beszivárog a befogadó vízközegbe, azaz a talajvízbe, a folyóvízbe és a tengerekbe. Ez a folyamat nemcsak szennyezi az ivóvízkészleteket, hanem a folyók alsó szakaszán és torkolati deltájában bekövetkező eutrofizációért (a túl sok tápanyag miatt beinduló túlburjánzásért) is felelős.”

A gondok közé tartozik a hanyag vagy rossz szennyvízkezelés (szanitáció) is. A budapesti tanácskozáson Blanca Jiménez Cisneros, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) nemzetközi hidrológiai programjának titkára elmondta: Latin-Amerika több nagyvárosának hatalmas a lakossága, az emberek 80 százaléka a városokban él, de jelentős részük zsúfolt nyomornegyedekben, ahol az utcák nem elég szélesek a szennyvízelvezető csatornák lefektetéséhez. Ráadásul a latin-amerikai nagyvárosok a legtöbb esetben nem síkságra, hanem hegyvidéki területre épültek, ami a szennyvíztisztításon kívül a vízellátást is megnehezíti. Ahhoz ugyanis, hogy feljuttassák a városokba a vizet, energiára van szükség, emiatt a vezetékes víz drága, az emberek képtelenek megfizetni, így inkább maguk járnak el vízért.

Hétpontos nyilatkozat

A budapesti víz-világtalálkozónak elméletileg éppen az volt a célja, hogy a világszerte ismert problémákra választ, esetleg megoldást kínáljon vagy javasoljon. Meg is alkották a találkozó konklúziójaként is értelmezhető hétpontos Budapesti nyilatkozatot. A leglényegesebb elemeit ismertetjük. 1. A vizet a természet és az emberiség nem nélkülözheti, a víz hozzájárult a múltbeli fejlődéshez és kulcsa a jövőbeni fejlődésnek, valamint a környezetvédelemnek is, amelyet egyre nagyobb kihívások érnek a globális változások miatt. 2. A víz egyesíti a generációkat, a nemzeteket és a kultúrákat, ez az együttműködés forrása. Ugyanakkor egyenlőtlenül oszlik el a világon, ezért, továbbá a demográfiai kihívások és az éghajlatváltozás miatt a megfelelő vízgazdálkodás létfontosságú a fenntartható fejlődés megteremtéséhez és a szegénység visszaszorításához. 3. Új megközelítésre van szükség a vízgazdálkodásban, a társadalmi és gazdasági kérdésekben, különösen az egészségügyi, az élelmiszer- és az energiaellátás szempontjából. A vízgazdálkodásban nagy hangsúlyt kell helyezni az emberközpontú fejlődésre és az emberi jogok védelmére, párhuzamosan a környezetvédelemmel és a biodiverzitás megőrzésével.

4. A 21. század vízgazdálkodásában a természetes ökológiai rendszerek megőrzése és helyreállítása jelentős lépés lesz a fenntarthatóság megvalósítása felé. 5. A vízgazdálkodást a fenntarthatóságnak kell meghatároznia. A 2015 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési célok között szükséges szerepeltetni, hogy mindenki számára tegyék elérhetővé a tiszta ivóvizet és legyen megfelelő a szennyvízkezelés. Továbbá átfogó vízgazdálkodási politikákat dolgozzanak ki az országok, amelyek lehetővé teszik a határokon átnyúló együttműködést, biztosítják a fenntartható vízellátást, garantálják az élelmiszer- és az energiabiztonságot, és óvják a környezetet. Gondoskodni kell a víz szennyezettségének csökkentéséről és újrafelhasználásáról, növelni kell az alkalmazkodóképességet a globális változások vízügyi kihívásaival szemben, és csökkenteni kell az emberi és a természeti katasztrófáknak az ivóvízellátásra gyakorolt hatásait. 6. A vízügyi ágazatban megfelelő természettudományos, társadalmi, gazdasági, intézményi, műszaki és mérnöki kapacitás szükséges az új célkitűzések megvalósításához. 7. A víznek az emberiség és a Föld egésze szempontjából meghatározó szerepére tekintettel ki kell alakítani a vízügyi és víztisztító ágazat célkitűzéseinek monitorozását, felülvizsgálatát és értékelését végző markáns kormányközi mechanizmust.

Elsődleges téma

– A nyilatkozat összességében azt javasolja az ENSZ tagállamainak, hogy a 2015 utánra elfogadandó fenntartható fejlődési célok között globális, önálló és elsődleges témaként kezeljék a víz kérdését – mondta dr. Baranyai Gábor, a világtalálkozó szervezőbizottságának elnöke, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. – A vízzel kapcsolatos nemzetközi stratégia és szabályozások kialakításában Magyarország továbbra is aktív szerepet vállal, mint ahogy tevékeny résztvevője lesz a fenntartható fejlődési célok kidolgozását végző munkacsoportnak is, amelynek társelnöki funkcióját is betölti.

– Ideje nagyobb figyelmet szentelni a vízellátás biztonságának, meg kell adni a vízgazdálkodás jól megérdemelt helyét az új fejlesztési menetrendben. Úgy tűnt, az elmúlt évtizedekben a világ mintha elfelejtette volna a víz jelentőségét – mondta a világtalálkozó záróbeszédében Martonyi János külügyminiszter, aki szerint a konferencia remélhetően megváltoztatta a nemzetközi közösség gondolkodását a vízgazdálkodásról. – A tanácskozáson talán nem találtak megoldást minden kérdésre, de a résztvevők valamennyien egyetértettek abban, hogy mindenképpen megoldást kell találni.

– Fontos, hogy a víz ne konfliktusok forrása legyen, hanem a fejlődést segítse – mondta a nyitónapon Ban Ki Moon, az ENSZ főtitkára, és ez a gondolat végigkísérte az egész világtalálkozót. Reménykedjünk, hogy a hazatért résztvevők sem felejtik el.