Schlemmer László gépészmérnök, feltaláló: Nem szabad szemellenzősen gyakorolni egy szakmát

Tiszta levegő akár a szennyezett nagyváros közepén is, ventillátorok, légszűrők nélkül – nyugdíjba készülő barátok évekkel ezelőtti találmánya ez. Schlemmer László gépészmérnök és az azóta elhunyt Földi Tivadar együtt kezdte megvalósítani a készüléket, amelynek az elméletük szerint molekulaszinten kell tiszta levegőt varázsolnia az otthonokban, munkahelyeken. A találmány Sup-Air fantázianévvel ma már működik. Schlemmer Lászlót kérdeztük az idáig vezető útról.

– Hogyan kezdődött a pályája? Visszatekintve fiatalkorára, fel tudja fedezni akkori önmagában a feltalálók jellemvonásait?

– Rávághatnám, hogy igen, hiszen ötéves koromban, amikor nagyapám a kiskundorozsmai gépállomáson feltett egy traktor vezetőülésébe, kijelentette: „Ebből a gyerekből gépész lesz!” Igaza lett, bár nyilvánvalóan nem az a varázslatos pillanat okozta. Sok-sok ilyen pillanat kellett hozzá. Például amikor beiratkoztam a szegedi Déri Miksa Gépipari Technikumba, ahol kiváló tanáraim voltak, akik nemcsak a szakmára tanítottak meg, hanem arra is, hogy nem szabad szemellenzősen gyakorolni egy szakmát. A történelemtanárom például csak azért, mert technikumban tanította a tárgyát, felnőttfejjel elvégezte a gépipari középiskolát, hogy megismerje azokat a tantárgyakat, amelyekkel a tanulóinak foglalkoznia kellett a történelmen kívül. Érettségi után úgy gondoltam, dolgozni kezdek, le is húztam egy évet egy autójavítóban, ahol fékbetéteket kellett ferrodoloznom. Ennél többet akartam, ezért elvégeztem a Nehézipari Műszaki Egyetem gépgyártás-technológia szakát. Utána kisebb kerülőkkel a hadsereghez kerültem, ahol a Haditechnikai Intézetben dolgoztam. A feladataim közé olyanok tartoztak, mint a Gepárd mesterlövész fegyver, tábori műtőkonténer, víztisztítás, vegyvédelmi berendezések, sebesültszállító autóbusszá alakítani egy járművet.

Mérgek közömbösítésére

– Bár ezek a fejlesztések nem saját találmányai voltak, hanem a hadsereg megbízásait oldotta meg, mégis szükség volt a műszaki kreativitására. Ez volt önnél a feltalálói lét előszobája?

– Valóban megtanultam azt a folyamatot, ami a tervezőasztaltól a gyártásig nyomon kísér egy-egy terméket. Mindig csapatban dolgoztam, ahogy most is arra törekszem, hogy a termékünk piacra kerüléséig minden köztes folyamatra legyen megfelelő szakember.

– Amikor feltalálótársával, Földi Tivadarral találkozott, és felmerült a légtisztító ötlete, azt is egyszerű csapatmunkának fogta fel, vagy érezték, hogy valami egyedit alkotnak?

– Tivadarral akkor találkoztunk, más munkák kapcsán, amikor úgy gondoltam, le kell zárni egy korszakot a hadseregnél. Akkor mentem nyugdíjba ezredesként, ő pedig az egyetemen dolgozott, és az volt az egyik feladata, hogy az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA számára dolgozzon ki eljárást a csillagpor begyűjtésére.

– Hogyan merült fel a légtisztító ötlete, és Földi Tivadar miért merte önre bízni a titkát, amely akár sok pénzt is hozhat?

– Tivadarral első pillanattól kezdve bizalommal voltunk egymás iránt. Hitt az első megérzésében, szerinte egy kézfogásból minden kiderülhet. Elmesélte, hogy mi foglalkoztatja, de nem tudta, hogy mire lenne jó. Mivel én a nyugdíj előtt a vegyvédelemben is dolgoztam, abban az irányban kezdtünk gondolkodni. Az elmélet alapján olyan eszközt akartunk létrehozni, amely mérgeket közömbösít a molekulák szintjén. Nyugdíjasokként nem volt más kötelezettségük, ezért létrehoztunk egy céget a későbbi gyártás és értékesítés reményében. Tivadar azonban sajnos meghalt, még mielőtt létre tudtuk volna hozni a terméket, így minden tennivaló rám maradt. Azt akkor már tudtuk, hogy a gyakorlatban is működik, ami az elméletben levezetve nagyon jól hangzott. A berendezés tehát semlegesítette a levegőben lévő mérgező anyagokat, a szállóport és a baktériumokat is. A feladat az volt, hogy olyan készüléket hozzunk létre, amely kis helyen elfér és minimális az áramfelvétele.

Mozgó alkatrész nélkül

– A készülék működési elve alapjaiban megegyezik azzal, amit Földi Tivadar a NASA megbízásához alkalmazott? Vagyis ugyanígy gyűjtötte a csillagport?

– Nem, nem pont ugyanaz az a működési elve, de köze van hozzá. Akkoriban vizet kerestek a Marson. Erről beszélgettünk. Tivadar azt mondta, hogy hülyeséget csinálnak, és el is magyarázta, hogy miért. Állította, hogy az egyenlítőnél, ahol keresik, nem lehet víz, mert a napszél miatt a töltött ionok érintik a Mars felszínén a port, ott átadják a töltést, aztán jön a következő, és összetapadnak. Azt mondta, ez úgy működhet, hogy a vízmolekulát finom por veszi körül, és ezek a napszél hatására a pólusok felé görögnek, vagyis ott kell lennie a víznek. Nemsokára ő újságolta el, hogy bemondta a rádió: a Marson a pólusoknál van víz. A légtisztító működési elve annyiban hasonló, hogy az ionok töltéssel vándorolnak egyik helyről a másikra annak hatására, hogy az azonos töltésűek taszítják egymást, az ellenkező töltésűek pedig vonzzák, és szépen összetapadnak molekulákká.

– Ezt a taszítást és vonzást jól szemléltette, amikor a készülék bekapcsolása után a közelébe tett áramlásjelző beindult, pedig a találmányban nincs mozgó alkatrész. Ez pedig azt bizonyítja, hogy ventillátoros szívóhatás nélkül is magához vonzza a levegőben lévő, de szabad szemmel láthatatlan molekulákat, és közömbösíti őket, ahogy elégnek a magas feszültségű fémszálon. Valóban ilyen egyszerű?

– Igen, az a lényeg, amit látott. A fémszálakon látható a felgyűlt, semlegesített szennyeződés. Ez már nem kerül a tüdőbe. A színe alapján felismerhető a dízelmotorok koromja vagy a levegőből kivált egyszerű szállópor. Itt, az irodánkban nincs konyha, sem dohányzás, mégis nézze, mennyi szennyeződést szűrt ki!

– Hatékonyságban felveszi a harcot a szűrős légtisztítókkal?

– A szűrős berendezések nagy hibája, hogy telítődnek, és akkortól már hatástalanok. Lehet akár aktív szenes vagy bármilyen többfokozatú szűrős, az összes ugyanúgy működik: a levegőt be kell szívni, áthajtani a szűrőkön. Ehhez kell egy ventilátor, amely egy idő után hiába zúg, már nem képes átküldeni a tisztítandó levegőt a szűrőrendszeren. A Sup-Air mozgó alkatrész nélkül is megmozdítja a levegőt, a fizika törvényszerűségei alapján szívja szépen lassan, és így tisztítja meg a helyiség levegőjét. Állandóan bekapcsolva lehet tartani, mert a teljesítménye csupán 12-20 kW/óra, ráadásul ahogy tisztul a levegő, úgy csökken az energiafelvétele.

Máshol is hasznos lehet

– A készülék elnyerte végső formáját, falra lehet akasztani, és nincs vele gond. Ezzel a feltaláló feladata véget is ért? Vagy újabb fejlesztéseket tervez?

– Nem bírnám ki, ha nem gondolkodhatnék újabb és újabb problémák megoldásán. Ez az én igazi profilom, nem az eladás. Ezért – el is árulhatom –dolgozunk a felhasználási területek kiterjesztésén. Erről még nem árulhatok el konkrétumokat, de abban bízom, hogy sikerül még meglepetést szereznem. Csak egy példa, ahol jól jönne a hatékony légtisztítás: a légkondicionáló berendezések belseje. Bizonyára hallott a légionárius betegségről, amelyet baktériumok okoznak, és az elhanyagolt, nem kellően tisztán tartott klímaberendezések terjeszthetik. Ha sikerülne megoldást találni arra, hogyan lehet folyamatosan baktériummentessé tenni ezeket a készülékeket, az igazi világszenzáció lenne!