Fészektestvérei még Európában pusztultak el, velük áramütés végzett

A világ hírfolyamának élére került szeptemberben a magyar madárfigyelés egyik alanya, a Ménes elnevezésű gólya, de sajnos elképesztő meggyanúsítása és szomorú véget ért élete miatt. Bár vele Afrikában a gólyákat is eledelnek tekintő népcsoport egyik vadásza végzett, a költöző madarakra, különösen a nagyobb testűekre a legnagyobb veszélyt az európai elektromos hálózat jelenti.

A Magyar Madárvédelmi és Természetvédelmi Egyesület (MME) GPS-jeladójával felszerelt Ménes elnevezésű gólya a Nógrád megyei Ipoly-völgyéből indult csapatával az őszi-téli vándorútra dél felé augusztus második felében. Románián, Bulgárián repült át, majd Görögország, Törökország, Szíria, Jordánia, Izrael érintésével augusztus 29-én ért Egyiptomba. Egy nappal később átszállt a Vörös-tenger felett, és 3700 kilométernyi vonulás után este Dishna település mellett érkezett meg a Nílus-völgyébe. Ám a forrongó, belső politikai csatározásokkal sújtott Egyiptomban egy túlbuzgó rendészeti egység a rajta lévő jeladó miatt kémnek vélte, és augusztus 31-én „letartóztatta”.

Elmaradt a hepiend

Miután a Magyar Madárvédelmi és Természetvédelmi Egyesület (MME) felvette a kapcsolatot egy egyiptomi természetvédelmi civil szervezettel (NCE), hamar tisztázódott, hogy Ménest az MME munkatársai gyűrűzték meg és szerelték fel a műholdas nyomkövetővel a Magyarország–Szlovákia határon átnyúló együttműködés keretében uniós támogatással zajló, Madárvédelem és kutatás határok nélkül elnevezésű projekt keretében. Ezek után az illetékes egyiptomi hatóságok megvizsgálták, és nemzetbiztonsági szempontból veszélytelennek nyilvánították a madarat. A helyi állami természetvédelmi szervezetek három nappal később sikeresen el is engedték egy Asszuántól délre fekvő, természetvédelmi oltalom alatt álló szigeten. A gólya jeladója az elengedése után – a napelemeinek köszönhetően – megfelelően feltöltődött, és újra elkezdett sugározni. Az MME rögzítette: a beérkező adatokból megállapítható volt, hogy Ménes a várható viselkedés szerint kisebb távolságokat repülve továbbra is a térségben maradt, minden bizonnyal táplálkozva készült fel az újabb vonulási szakaszra. Ám a világsajtó érdeklődését is felkeltő kellemetlen közjáték hepiend helyett tragikusan zárult. Haitham Ibrahim, a gólya mentésében részt vevő Egyiptomi Környezetvédelmi Ügynökség munkatársa szeptember 6-án közölte az MME-vel, hogy Ménest az említett szigeten élő egyik család levadászta, és megette… Az ügynökség munkatársai a helyszínre mentek, ahol már csak Ménes jelölőgyűrűjét és a még mindig aktív, tehát újra felhasználható jeladóját tudták megszerezni a családtól.

Papp Ferenc, az MME projektvezetője a ZEM-nek elmondta: az eset az egyesület történetében is példátlan, eddig még nem fordult elő megfigyelésük alatt lévő madárral, hogy lecsukták vagy megették volna. Pedig a szervezet 1974 óta, az elődök pedig már a 19. század óta követik a világszerte vonuló madarakat.

Veszélyben vonulnak

– A madármegfigyelés lehet hobbi vagy akár nagyon komoly tudományos munka is. Természetesen meteorológiai, hidrológiai, földrajzi, társulástani botanikai, etológiai és az élőhelyekre vonatkozó adatokat is gyűjtjük a madártaniak mellett – utalt arra a szakember, hogy mi minden fér bele a megfigyelési kategóriába. Emellett van még a vonuláskutatás, amelynek hagyományos eszköze, módszere a gyűrűzés, az újabb kori pedig a telemetria, azaz a műholdas helymeghatározó rendszerrel társított jeladó, amellyel Ménes is el volt látva. Ez a tevékenység fontos tapasztalatokat hozott.

– Például a Zagyva elnevezésű gólya bebizonyította, hogy képesek akár 250 kilométert is megtenni a tenger felett leszállás nélkül, és így átjutni a másik kontinensre. Szintén Zagyva bizonyította, hogyan lehet sikeresen áttelelni Afrika helyett az európai mediterrán térségben. Emellett sok információt kapunk a madarak által a vonulás során felkeresett pihenő- és táplálkozóhelyekről, valamint az őket veszélyeztető tényezőkről. Így derült ki, hogy a jelölt gólyáink pusztulását nagyrészt az ember okozza az általa létesített infrastruktúrával…

A vonuló madarakra, különösen a nagyobb testűekre a legnagyobb veszélyt az európai elektromos hálózat jelenti. Ménes két, szintén jeladóval felszelt fészektestvére Európát sem tudta elhagyni, áramütésben pusztultak el. A vonulási útvonalak által érintett országokban, sajnos, továbbra is jellemző a madarak sport- és fogyasztási célú vadászata. Ez a Földközi-tenger térségében jelentős természetvédelmi problémát okoz olyan EU-tagállamokban is, mint Olaszország és Málta. A Szahara térségében a madárpusztítás hátterében jelentős részben a szegény lakosság húshoz jutásának igénye áll, ami miatt még nagyobb nehézségekbe ütközik a vonuló madarak védelme. A Ménest elfogyasztó núbiai törzs egyike a madarakra ma is vadászó, a napi táplálékát kényszerűségből vadászattal is kiegészítő népcsoportnak. A fehér gólyák különösen veszélyben vannak, mivel Magyarországon jellemzően lakott területeken, az ember közvetlen közelében költenek, ahol a madarak a hazai védettségnek köszönhetően biztonságban és táplálékbőségben élnek. Ebből következően – különösen a Méneshez hasonlóan rutintalan, idei fiókaként először vonuló – gólyák a vándorlási útvonalon sem kerülik, sőt keresik az ember közelségét, így az évezredes madárvadászati gyakorlattal rendelkező törzsek könnyű prédájává válnak.

Zagyva és Barnabás

Hogy mi alapján választja ki az MME, hogy milyen fajú és mennyi madarat figyelnek meg, az Papp Ferenc szerint feladat-, projekt-, és pénzfüggő. Egy-egy ilyen kutatás addig tart, amíg az állat el nem pusztul, vagy amíg a jeladó működik, jó esetben addig, amíg az egyesület befejezettnek nem tekinti a programot.

– Sajnos a gólyáink nagy része már az első megfigyelési évben elpusztul. Jelenleg Zagyva a rekorder: már második éve nézzük, és a jeladója több mint nyolcezer adatott küldött nekünk. A kerecsensólymoknál Barnabás a rekorder, amely 2007 óta visel jeladót, és eddig sikeresen túlélt mindent – mondja a szakember, aki szerint sokkal szegényebb lenne a világ, ha nem volna ez a kutatási tevékenység. – A védett területeket éppen az ott lakó, azon átvonuló madarak miatt jelölték ki, hiszen az összes fajcsoport közül ezek a leginkább kutatottak. Az emberek számára sokat jelentenek, mégis folyamatosan pusztítjuk őket, az élőhelyeiket ráadásul közvetve is…