Messze földön híres szakrális centrum az egykori koronázóváros

Székesfehérvár és környéke mozgásba jött az elmúlt években. Azelőtt tagadhatatlanul szép, patinás, de alvóvárosnak mutatkozott, amelyről nemigen tudtam volna elképzelni, hogy egyszer majd ott koncertezik a Deep Purple. A város sportélete is sokat fejlődött, főképp az Alba Volán hokicsapata jóvoltából. Fehérvár a színháza, galériái, templomai, műemlékei és fesztiváljai révén is vonzó programokat kínál egész évben.

Fejér megye területét a történelem során több nép is lakta, ennek köszönhetően gazdag a régészeti múltja. A kelták és az avarok mellett a Római Birodalom hagyta a legtöbb nyomot, mivel a Duna mentén húzódott a birodalom keleti védővonala, a limes. Ez a szállásterület az államalapításkor Fejér-Solt vármegyeként a Duna két partján elfekvő hatalmas közigazgatási egységgé vált.

Szent István ereklyéi

A megyeszékhely, Székesfehérvár alapításának évét 972-re teszik, Alba és Alba Regia néven a magyar államiság központjává vált, ahol királyokat koronáztak és temettek. A török hódoltság idején rossz idők jártak a környékre, és az újkori vármegye megszervezésére csak a török kiűzése után, 1688-tól kerülhetett sor.

A város mai arculata a 18. században alakult ki. Vásárvárosként tartották számon sokáig, de a múlt század első felében megtorpant a fejlődése. Az ’50-es években a megyében a nehéziparával együtt újonnan épült Dunaújváros fejlődött látványosabban. Fehérvár csak kereste a helyét. Mára minden jel szerint megtalálta. A turizmus is felpörgött. Az idei Lecsófesztivál idején lépni sem lehetett, akkora volt a tömeg. Közel hatszáz csapat indult a főzőversenyen, és ezrek kóstolgatták az étkeket. Mert nemcsak lecsót kapni ilyenkor, hanem sok minden mást is. Jövőre már a tizedik gasztronómiai ünnepre készülhetnek. A Fezen is sikersztori: a MÁV-pálya és környéke évek óta zenétől hangos augusztusban. A fehérvári zenefesztivál egyre többeket vonz, a zajos holland csoportok is megjelentek már a városban…

Persze, Székesfehérvár a történelmi szerepe okán is megérdemli a figyelmet. Ráadásul először idén sikerült a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumnak együtt bemutatni Szent István király zágrábi, székesfehérvári és kalocsai ereklyetartó mellszobrát. Szent István Bécsben őrzött lábszárcsontja közel 800 év után, Dubrovnikban őrzött állkapocsereklyéje pedig több mint 600 év után tért vissza ide. A város belvárosi szentélyei is egyedülállóak. Az egyetlen épségben megmaradt középkori épülete a Szent Anna-kápolna. A kecses épület 1470 óta áll a helyén, igaz, volt egy időszak, amikor Karakas pasa dzsámivá alakíttatta. Erről a halványzöld-vörös falfestés és feliratmaradvány is tanúskodik.

Skanzen a központban

A Szent István által építtetett bazilika messze földön híres szakrális centrum. Valaha a helyén állt Géza fejedelem sírkápolnája. Itt lelhető fel István szarkofágja és Imre herceg kriptája. Nagy valószínűséggel Könyves Kálmán csontjait is itt őrzik. Koronázási központ volt, amelyet Anjou Károly és Ozorai Pipó át- és továbbépített. Hunyadi Mátyás kápolnakoszorús szentéllyé alakíttatta, úgy tartották, valami olyasmit hozott létre, mint a párizsi Notre Dame. A koronázóváros legismertebb szimbóluma a Városház téren álló Országalma. A három kőoroszlán által tartott vörösmárvány díszkút Ohmann Béla alkotása. Talapzatára három, a város történelmét meghatározó évszámot véstek: 1001, 1688, 1938. A körbefutó latin felirat jelentése: Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta. Órajátéka is van a városnak, a Fő utcában pedig igazi csoda várja a korzózókat: az 1971-ig meghatározó gyógyszerészeti intézményként működő Fekete Sas Patikamúzeum, amely 1746-ban már biztos pontnak számított a városban, és gyönyörű faberendezése Baumgartner Bernátot, a korszak legnevesebb fafaragómesterét dicséri.

A Rác utca 11. alatt található a Palotavárosi Skanzen. A Palotaváros két középkori külvárosból, Szigetből és Rácvárosból alakult ki, és nagyrészt megőrizte középkori eredetű utcaneveit. Így maradt fenn a Jancsár, a Sütő, a Halász, a Rác, a Tobak, a Szömörce, a Csapó utca elnevezése. A Palotaváros északi részén fekvő Rácváros főutcája a Rác utca volt, amelyben a 16. század második fele óta mindaz összpontosult, ami a szerb (rác) nemzetiség itteni történetéhez kapcsolható: a Rác-templom, a szerb iskola, a földművesek, iparosok és kereskedők házai. A Rác-templom barokk stílusú, egyhajós, egytornyú építményét Keresztelő Szent János születése emlékére alapították. A Belváros és a Felsőváros lakosainál szegényebb iparos, kereskedő, földműves réteg megtelepedése révén a Palotavárosnak sajátos társadalma alakult ki, ami az utcáin, épületein is visszatükröződött. Lakossága egy külvárosi települést hagyott ránk, amely inkább falut, mintsem várost idézett. E településrész történeti és néprajzi emlékeit mutatja be a Rác-templom környezetét alkotó skanzen.

Tiszafa és kontyos réce

S ha már a fáknál tartunk, a romkert mellett magasodik a megye legöregebb tiszafája. Egyébként is van mit számon tartaniuk Székesfehérvár vidékén a természetjáróknak. Ott van a Homokbánya, Sóstó Természetvédelmi Terület. Madárvilága igen gazdag: szárcsák, réce-, vöcsök- és poszátafélék mellett nagykócsag, fehér gólya és barna rétihéja is lakik itt. A területhez tartozó 121 hektáros homokbánya bővelkedik a botanikai érdekességekben: orchideafélékben, homoki nősziromban, békakontyban, pókbangóban és érdes csűdfűben. A közeli Soponyai-víztározó mesterséges szigetein pedig dankasirály- és szerecsensirály-kolónia is él, a telep nagysága jelenleg 500-800 pár között változik. De a környékbeli szigeteken a tőkés, a barát- és a kontyos réce mellett 5-7 pár cigányréce is költ. A tavak és a tározó nádasaiban pedig gyakori vendégek a nyári ludak. A Nádor-csatornában sürögnek-forognak a folyami rákok és a süllők, de a Sárvíz-völgyében vígan ficánkolnak az amurok, a pontyok, a kárászok, a csukák és a keszegfélék is, nem szólva a pontyfélék családjába tartozó szivárványos ökléről és fenékjáró küllőről.