Hívatlan vendégek pusztítják az őshonos állat- és növényfajokat

Egyre több nem őshonos állat- és növényfaj tűnik fel a városokban is, és egyre több gondot okoznak. Az EU emiatt drasztikus szabályok bevezetésére készül. Idehaza az ékszerteknősök, a nyestek, valamint a varjúfélék a leggyakoribb beköltözők, de előfordulnak egzotikus vadállatok is. Persze, eltérő módon kerültek a városokba.

Egy-egy területen a nem őshonos fajok terjedése jelenti a legnagyobb veszélyt a Föld biológiai sokszínűségére, azaz a biodiverzitására – ezt a kemény kijelentést tette a BBC-nek Chantal van Ham, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) európai programvezetője. Ez afféle összefoglalása volt az invazív fajok kutatásával foglalkozó szakemberek őszi svájci tanácskozásának.

Gyorsan elszaporodnak

Egyre gyakoribb, hogy új élőlények bukkannak fel számukra addig ismeretlen terepeken. Gyakran a városlakók viszik haza – akár akaratlanul a ruhájukon, poggyászukban – vidéki vagy külföldi kirándulásaikról az egzotikusnak tartott fajokat, de vannak olyanok is, amelyeket gazdasági érdekből eleve tenyészteni akarnak. A városi élővilágba persze nemcsak a lakók hurcolják be az egzotikus fajokat, hanem különböző szállítmányokkal is érkezhetnek, így repülőterekről, kikötőkből is kerülnek be tájidegen élőlények – repülőn jutott be például a ’60-as években Dél-Amerikából hazánkba a csótány –, de a vasúton és közúton szállított konténerekben is lehetnek „potyautasok”.

A különböző utakon bekerülő állatok és növények egyszerűen rászabadulnak új környezetükre, és kényszerűen beilleszkednek a városi táplálékláncba. Többnyire az őshonos élőlényeknél sikeresebben, hiszen az új környezetben általában nincs természetes ellenségük, az állatoknál például olyan ragadozó, amelyik kordában tartaná a kisebb jövevényeket. Emiatt az idegenek nagyon gyorsan elszaporodhatnak, és egyre nagyobb teret nyernek a városok természetes flórájában és faunájában – az őshonosok rovására.

Az invazív fajokat kutató szakemberek svájci találkozójára az IUCN egy esettanulmányokat tartalmazó kiadvánnyal készült, amelyben tizenöt európai ország tapasztalatait foglalta össze. Ausztriában például az aranyvesszővel küzdenek, Belgiumban az ökörbékákkal, Horvátországban az ékszerteknősökkel, Helsinkiben a mindent, még a focikapuk hálóját is megrágó nyulakkal, Berlinben évtizedek óta a mosómedvékkel, Londonban pedig a barátpapagájok túlszaporodása okoz egyre komolyabb gondokat.

De mi a helyzet Magyarországon, illetve Budapesten? Két évvel ezelőtt volt hír, hogy korábban hobbiként tartott, de szabadon engedett amerikai ékszerteknősök túl nagyra nőtt példányai eleszik a táplálékot a mocsári teknősök elől. A Hévízi-csatornában egész ékszerteknős kolónia él, de találkoztak már velük a Börzsöny lábánál fekvő Szendehely melletti kis tavacskában is. Mindkét faj kifejlett példányai ragadozók, a táplálékért folytatott küzdelemben pedig nagyobb eséllyel indulnak az agresszívebb ékszerteknősök, és ugyanez igaz a napozóhelyekért folytatott versengésre is. Szaporodni ugyan nem tudnak egymással, de a párzási ösztön miatt az ékszerteknős hímek lelökik a hím mocsári teknősöket a nőstényekről. Ráadásul kiszámíthatatlan, hogy az innen-onnan származó ékszerteknősök milyen fertőzéseket visznek a vizekbe, amelyek a mocsáriakra veszélyes járványokat okoznak.

Vonzó a bőséges táplálék

Budapesten beköltöző állatfajként tartják számon az egyébként az erdőket kedvelő nyestet. Ám ezt a fajt nem kedvtelésből hurcolta be az ember a saját közegébe, magától alkalmazkodott a városlakói léthez, valószínűleg az eredeti lakhelyéhez képest bőségesebb táplálék vonzotta. A fővárosi belváros régi palotáinak padlástereiben jelentős nyestállomány él. Mivel éjszaka aktív állatok, ritkán látni őket, kaparászó zajaik mellett általában károkozással hívják fel magukra a figyelmet. Rongálják a házak belső tereit és előszeretettel rágják szét a vezetékeket, még az is előfordul, hogy ezért autók motorterében garázdálkodnak, ürülékük pedig emberre is veszélyes kórokozókkal van tele.

A másik betelepülő állatfaj a varjúfélék, ezen belül főleg a szarkák, a csókák, a dolmányos és a vetési varjak az utóbbi húsz-harminc évben szaporodtak el Budapesten. Nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy ezek okozták a városi veréb állományának ritkulását, de feltűnő, hogy a verebek száma éppen ebben az időszakban gyérült. Ezek a madarak főleg a főváros peremrészein gyakoriak, de bentebb is előfordulnak, döntően a parkokban, zöldövezeti részeken. Az elhanyagolt külterületeken halmozódó szemét csábító ennivalót jelent számukra, a városhoz a varjúfélék is a rengeteg táplálék miatt vonzódnak.

Előfordul persze ellenkező irányú változás is, amikor egy őshonos állat eltűnik vagy elköltözik a város terjeszkedése miatt. Például a rákosi vipera Pesten a Rákos- és a Szilas-patak mentén volt őshonos, de a 20. század közepétől, ahogy egyre jobban beépültek ezek a területek is, ez a kígyófajta szép lassan eltűnt. Olyannyira, hogy a fennmaradása is kétségessé vált. Jelenleg a Kiskunsági Nemzeti Park területén 2004 óta működő Rákosivipera-védelmi Központban zajló fajmegőrzési program jelenheti a rákosi viperák jövőjét. A kígyók tenyésztése tíz, különböző élőhelyről befogott egyeddel indult, és mára mintegy 700 vipera él a központban. Ez a szám azért is jelentős, mert becslések szerint a vadon élő egyedek száma a Kárpát-medencében mintegy 500 lehet. Kisebb populációja él a Turjánvidéken, ahol a központból kitelepített egyedeknek is igyekeznek a szaporodáshoz kedvező életteret teremteni.

Az állatok mellett a nem őshonos növények hatásairól, veszélyeiről is szólni kell. A sok évvel ezelőtt különböző megfontolásból nagy mennyiségben telepített növényekkel együtt megjelentek a kórokozóik is, amelyek éppen az őshonos növényeket károsítják. Idehaza manapság a leggyakoribb inváziós növény az emberi egészségre káros parlagfű, az elhagyott területeken burjánzó ecetfa és a nádasokat támadó aranyvessző.

Tiltólistára kerülhetnek

Becslések szerint Európában a 12 ezerre tett, behurcolt tájidegen állat- és növényfaj 10-15 százaléka okoz környezeti és gazdasági károkat. Ezek összege évente több mint 12 milliárd euró, és folyamatosan nő. Ezért az Európai Unió a szabályozással próbálja megakadályozni a további terjeszkedésüket és új tájidegen fajok meghonosodását. A küzdelem része az EU biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig teljesítendő stratégiájának, az Európai Bizottság pedig új jogszabályjavaslatot terjesztett elő a problémák megelőzésére és kezelésére. A következő lépés az ötven legveszélyesebb fajt felsoroló lista összeállítása lesz. Jelenleg nincs semmilyen, idegenhonos fajok kezeléséről szóló átfogó uniós szabályozás, csupán néhány fajra vannak jogszabályok. A tervek szerint a legnagyobb kockázatot jelentő fajok tiltólistára kerülnének, nem lenne engedélyezett sem az importjuk, sem a felhasználásuk, sem a környezetbe való kibocsátásuk. A csinos tarkamókus, a keleti szürkemókus, a halcsontfarkú réce, az amerikai ökörbéka, az amerikai rókamókus, a díszes ékszerteknős és a vörösfülű ékszerteknős behozatalát már most tiltja az EU. A tagországok saját hatáskörükben rendelkeznek az invazív állat- és növényfajok kezeléséről. A beavatkozásokat azonban nehezíti, hogy a fajok nem ismernek államhatárokat, így hiába irtják ki az egyik oldalon, ha a másikról újból betelepül.

Piero Genovesi, az IUCN szakértője üdvözölte az EB törekvéseit a inváziós fajok visszaszorítására, de szerinte az ötven legveszélyesebb faj kereskedelmének és felhasználásának korlátozása nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez.

A ZEM által megkérdezett szakemberek szinte egyöntetűen azt mondták, hogy az állatok esetében nem a kilövés, a mérgezés vagy a más módszerrel való kipusztítás a megoldás, vannak szelíd formák is, mint például a befogás vagy a megelőzés, a behozatali korlátozás. Viszont a növények esetében egyfelől az irtás, másfelől az őshonosak visszatelepítése a megfelelő eljárás.